3.rész: Ismerkedés~

Hei pov:

- Héé. Állj már meg. -  próbáltam karom kirángatni. A fiú engedett szorításán és egy padhoz indult velem együtt. Leültetetett rá és csak utána szólalt meg.

- Bocs.- ennyit mondott, majd zsebeiben kezdett kutakodni. Egy fényképet húzott elő megnézte, majd szemeit rám emelte és bámulni kezdett.

- Mi az? Van valami az arcomon?...Héé, mondj már valamit. - kezdtem el kezem szemei előtt mozgatni.

Kevin pov:

- Bocs.- mondtam és zsebeimhez nyúltam, hogy megkeressem a képet. Elővettem pár másodpercig néztem majd  elsüllyesztve újra zsebemben  arcát kezdtem bámulni. Tényleg ő az. Élőben még szebb, mint a képen. A bőre nagyon puhának tűnik. A szemei egyszerűen csodálatosak. Tisztára elvarázsol, ahogy pillái közül arcomat fürkészi ő is. Halvány sminkje kiemeli íriszeinek szépségét. Egyszerű ruhája pont tökéletesen illik rá. Hosszú lábait rövid farmer nadrágja nagyon szépen hangsúlyozza. Gyönyörű.

- Héé, mondj már valamit. - hallom meg hangját, mely zene füleimnek.

- Bocs.- rázom meg egy picit fejem.

- Csak ezt az egy szót ismered?

- Nem.

- Akkor.

- Akkor?

- Valami ok amiért elrángattál?

- Ja, hogy az. - vakarom meg zavaromban tarkóm. – Csak...

- Csak. Mi?

- Nem akartam, hogy velük legyél.

- És ugyan miért? Nem is ismersz. Fogalmad sincs róla ki vagyok. - állt fel a padról, amire leültettem.

- Bocs Kevin, de ha végeztél a kis színjátékkal ,akkor mi mennénk tovább.

- Teo…

- Ti ismeritek egymást?

- Ami azt illeti ja. - válaszoltam. – Majd máskor elmondom. - kacsintottam rá és elmentem.

Hei pov:

Éppen indulni készültem, mikor újdonsült ismerőseim felbukkantak.

- Bocs Kevin, de ha végeztél a kis színjátékkal , akkor mi mennénk tovább. – mondta Teo és rám mosolygott. Ezek ismerik egymást?!

- Ti ismeritek egymást?- kérdeztem választ várva.

- Ami azt illeti ja. - válaszolta Kevin. – Majd máskor elmondom. - ezzel eltűnt. Először nem értettem mit akar máskor elmondani, de pár másodpercnyi fáziskéséssel leesett. Őszintén nagyon nincs kedvem újra találkozni vele. Nagyon nem szimpi ez a srác. Totál ellentettjei a srácoknak.

- Teo. – szólítottam meg félénken.

- Mond. - mosolygott rám.

- Mindegy. Nem fontos. - mosolyogtam vissza, majd pár perc múlva megtörtem a csendet, ami közénk ékelődött. – Egyébként ti tudjátok nekem hova kell menni, vagy én most csak elkísérlek titeket?

- Mi a saját épületünk fele megyünk. De neked is oda kell jönnöd, szóval egymást kísérjük. - magyarázta  Teo halál komolyan, de a másik kettő nevetésben tört ki. – Most mi van?

- Semmi. - veregette hátba Yun és abbahagyta a nevetést. Kérdőn pillantott rám az előbb még nagyban beszélő fiú-

- Ne nézz rám. Én nem tudom min nevetnek. - emeltem fel a kezeim, hogy  ártatlan vagyok.

- Itt vagyunk. - nyitotta ki Sam az ajtót és engedett előre, utána beslasszolt a többiek előtt.

- Na és most merre?- kérdeztem a fiúk fele fordulva.

- Hát nekünk arra van óránk, de a desingosok nem tudom merre vannak. – vázolta fel Yun a helyzetet.

- Majd én elkísérlek. - mondta Teo és elindult az egyik irányba. Gyors elköszöntem a többiektől és utána futottam.

- Egyébként tudod merre megyünk, vagy csak mész az orrod után?- kérdeztem meg mikor utolértem.

- Fogalmam sincs merre kell menned. - vallotta be. – Áhh. Szia Jun. - ment oda egy sráchoz. – Megtudod mutatni Heinek merre kell mennie?- mutatott rám.

- Persze.- mondta mosolyogva a fiú és Teoval együtt odajöttek hozzám. - Szia. Jun vagyok. Desing menedzseri szakra járok.  Te?

- Szia. Hei vagyok és ugyanazon a szakon,mint te.

- Akkor gyere menjünk. Teo úgy is meg lesz nélküled. - karolta át vállaim és nevetve elindultunk.

- Hei. Délben a parkban. - kiabált utánam.

- Rendben. – válaszoltam neki háttal és Jun derekára téve kezem, egymást karöltve mentünk a teremhez, ahol az első előadás lesz.

Teo pov:

Mikor beértünk az épületbe Hei megkérdezte, hogy innen hogy tovább. Yun aranyosan lepattintotta szegényt, hogy ő nem tudja hova kell mennie. Felajánlottam segítségem, bár nekem is halvány lila gőzöm se volt arról merre kell mennie. A desing menedzseri szak nem áll túl közül a zenéhez. Még ha vannak ott ismerőseim, akkor se tudom merre szoktak az előadások lenni.

- Egyébként tudod merre megyünk, vagy csak mész az orrod után?- kérdezte meg mikor utolért.

- Fogalmam sincs merre kell menned. – vallottam be, majd egy ismerős arcot megpillantva megint faképnél hagytam, mint percekkel ezelőtt. - Szia Jun. Megtudod mutatni Heinek merre kell mennie?- mutattam a hátam mögé.

- Persze.- mondta és mosolyogva megindultunk az egyedül ácsingozó lányhoz. – Szia. Jun vagyok. Desing menedzseri szakra járok. Te?- mutatkozott be.

- Szia. Hei vagyok és ugyanazon a szakon, mint te. - mosolyodott el.

- Akkor menjünk, Teo úgy is meg lesz nélküled. – karolta át a lány vállait és nevetve elindultak.

- Hei. Délben a parkban.- kiabáltam utánuk.

- Rendben. - válaszolt nekem háttal és átkarolta ő is a fiút. Most komolyan képes így itt hagyni?! Ezt még számon kérem rajta. Megfordultam és Yunék után mentem. Pont beértem az előadás kezdetére. Megkerestem a fiúkat és a fülhallgatóm a fülembe dugva ültem végig az egy órás kínszenvedést. A felénél, bár lehet, hogy még csak az elején jártunk, lejjebb csúsztam a székben és szemem behunyva kicsit pihenni kezdtem. Talán el is aludtam.

- Teo, gyere már. – hallottam Sam hangját kicsit távolabbról.

- Megyek. - nyitottam ki szemeim és nyújtózkodtam egyet, majd felpattantam és követtem őket.  A következő óránk gyakorlati óra volt, így hárman két fele mentünk és mint mindig én maradtam egyedül. Beültem az órára és végighallgatva a tanár szövegelését halálra unva magam vártam, hogy legyen már vége. Ahogy elmondta a tanár az utolsót szót én egyből pattantam fel és mentem volna.

- Na mi az fiatal úr, randija lesz?- ültetett vissza. - Még nem fejeztem be. – újra helyet foglaltam és  lábaimon dobolva vártam, hogy fogja már be végre. Körülbelül két perc után meg lett a hatása. – Jól van, inkább menjenek. – Elsőként keltem fel és mentem ki a teremből. Felhívtam  Yunt, hogy kint leszek, ha akarnak jöjjenek oda ők is. Elfelejtettem mondani Heinek, hogy a parkon belül hova, ezért a szökőkúthoz mentem és ott vártam.

Hei pov:

Miután otthagytuk Teot egy picit lelkiismeret furdalásom volt, hogy még egy köszönömöt se nyögtem ki, de Jun hamar elfeledtette velem. Mielőtt elkezdődött volna az előadás ott bolondozott előttem, vagyis mellettem , mert már bementünk az előadó terembe .  Végig, mint egy kisgyerek szórakozott majd hirtelen komolyra váltott.

- Szóval mióta ismered Teot?

- Kb. fél órája. Bár lehet már van egy. – kezdtem gondolkodásba.

- Ohh… vagy úgy. Ezek szerint teljesen új vagy itt. Mármint az egyetemen.

- Igen.  Most járok itt először. És te. Te mióta ismered?

- 1 éve. Tavaly mikor gólya voltam akkor ismertem meg.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd figyelni kezdtünk mikor meghallottuk az előadó hangját.  Az első másfél óra nagyon nyers volt. Totál lefárasztotta az agyam. Volt egy fél órás szünetünk a két előadás között.

- Hova mész?- kérdezte Jun mikor felálltam.

- Telefonálni. – lengettem meg a telefont a kezemben. Kimentem és felhívtam anyát, habár nem sok kedvem volt vele beszélni, de a 10 nem fogadott hívás után sejtettem, hogy valami fontosról van szó.

- Mondjad. - szóltam bele kicsit se kedvesen.

- Mikor végzel?

- Még jóformám el se kezdődött. És egyébként is mit érdekel téged?

- Négyre legyél itthon.

- Otthon?

- Vagyis menj haza. Mi majd ott várunk.

- Hát jó. De nem biztos, hogy pont akkorra hazaérek. - tettem le a telefont és visszamentem a terembe. Leültem és csendben vártam, hogy kezdődjön.

- Valami baj van?

- Nem dehogy. - erőltetettem mosolyt az arcomra.

- Sokat kellett várnod?-  mentem a szökőkútnál várakozó fiúhoz.

- Nem. - mosolygott rám. – Milyenek voltak az első előadások?

- Őszintén?- bólintott egyet. – Az első halál unalmas volt. Totál lefárasztott agyilag, a második. Na az nem tudom milyen volt.

- Mert?

- Nem figyeltem. - nevettem.

- Már az első napon így kezded? Nem vagy semmi. – indult el lassan. Az egész üresjáratot, amíg szünetünk volt végig beszéltük.  Teo elmesélte, hogy mire jár és hogy mit csinált ma a gyakorlati órán. Akaratlanul is nevetnem kellett rajta.

- Szóval ez most egy randi?- váltottam át komolyba.

- Csak egy baráti beszélgetés. - mosolyodott el. -  De…ráérsz este?- kérdezte még mindig mosolyogva.

- Nem.

- Látod. Én mondtam, hogy baráti beszélgetés.

- Nem azért mondtam, mert nem mentem volna el veled. Tényleg nem érek rá.

- Randi?

- Családi perpatvar.

- Részvétem. Na menjünk.

Mikor végeztem a három órási gyakorlati órával egyből rohantam haza. Fél öt körül estem be az ajtón.

- Na végre.- szólalt meg anya.

- Mi van?!

- Siess.

- Mégis hova?

- Öltözz át. Vacsorázni megyünk. - szó nélkül mentem be a fürdőben. Gyors lezuhanyoztam és magamra vettem egy csinosabb ruhát. Megcsináltam a hajam és egy lágy sminket készítettem.

- Így jó leszek?

- Tökéletes. Na indulás.

- Hova?

- Majd megtudod…

A ruha amit Hei felvett