Egész úton az járt a fejemben, hogy vajon hova mehetünk. Minek kellett kiöltöznöm és hogy mi ez az egész így hirtelen, hangosan még se mertem feltenni ezeket a kérdések, amik fejemben kavarogtak. Nem tudtam a pontos okát, de lehet félnék a válaszoktól? Nem is kéne ezen gondolkoznom, mert úgy se kapnék választ kérdéseimre, ha hangosan kimondanám őket. Ismerve a két mogorva embert, akik közé be lettem súvasztva csak elkezdenének valami hülyeségről beszélni. Csendben bámultam előre az út során. Ha hozzám szóltak úgy tettem, mintha nem figyelnék, mert rohadtul nem izgattak a szülőknek nevezett emberek mellettem.
- Hei, itt vagyunk. – szólt anyukám. Szótlanul kiszálltam a kocsiból és csak akkor néztem fel.
- Mi mit keresünk itt?- kérdeztem mikor megláttam a villát, ami előtt kiszálltunk. – Kirabolni jöttünk, vagy mi? Ha szóltatok volna előre, nem öltözik ki ennyire.
- Tekintsd annak aminek akarod ezt az egészet. - legyintett apám lemondóan és a kaputelefonhoz lépett. Becsöngetett, majd várt. Mikor egy női hang üdvözölte bemutatkozott, majd lassan nyílni kezdett a kapu.
- Szóval most jó pofizunk, meg körülnézünk és majd később csináltok valami hülyeséget?- folytattam tovább, és tettettem az idiótát, de amúgy lövésem se volt mit keresünk itt.
- Örülnék, ha befognád végre és nem szólalnál meg. Nem kéne már az elején leírnod magad. – cseszett le halkan az előttem sétáló férfi.
- Leírni magam?! Mégis ki előtt? Azt se tudom kihez jöttünk és egyáltalán, hogy miért jöttünk ide. Ha felvilágosítanátok talán nem kéne a hülyét játszanom.
- Nem mintha sokat kéne játszanod. - mormolta nem létező bajusza alatt.
- Tessék?- kérdeztem kicsit hangosabban a kelletén.
- Jól hallottad. - fordult velem szemben.
- Hát jó, csináljatok amit akartok, de nélkülem. - ezzel megfordultam és sietősen az utat nézve mentem előre. Már majdnem odaértem a kijárathoz mikor valaki mellkasának ütköztem. – Bocsánat. – léptem egy picit hátrébb és meghajoltam, majd felegyenesedve megláttam az áldozatot, kinek a mellkasa bánta, hogy az utat bámultam elmélyedve és nem előrenéztem. - Te?!- a velem szemben álló fiú arcán egy angyali mosoly húzódott. – Mit keresel te itt?- kérdeztem nem túl kedvesen.
- Itt lakom. – válaszolt még mindig mosolyogva. – Nem jössz inkább be?
- Várj. Te itt laksz. A szüleim meg valami vacsoráról pampogtak, meg , hogy nem kéne rossz benyomást keltenem akkor te…
- Igen én? – kérdezte kedvesen. – Gyere be ott meg tudsz mindent és legalább a szüleidért bírj ki két órát.
- Értük.. viccelsz? Inkább meghalok, minthogy értük tegyek valamit.
- Akkor legalább miattam.
- Miattad?! Figyelj Kevin…Kevinnek hívnak igaz? - bólintott egyet. - Kedves vagy, hogy bár burkoltan, de meghívtál magadhoz, de nem élek eme lehetőséggel, majd a szüleim. - ejtettem meg egy mosolyt es elindultam. - Szia. - köszöntem és mentem el azonnal. Féltem ha par perccel tovább maradok kinyögöm mindazt, amit legelőször akartam mondani neki, de azért mégse vághatom az arcába, hogy ha ő lenne az utolsó férfi a földön se menten volna be. Mást biztos élt volna eme nagyszerű lehetőséggel, de en nem más vagyok. Meg amúgy is,akiket a szüleim úgy mond kedvelnek én azokat az embereket ki nem állhatom...
Kevin pov.:
Mikor végeztem délelőtti óráimmal, Elival beültünk egy kisebb étterembe ebédelni. Nagyjából felvázolta mi történt tegnap este. Én az egész történetből annyira emlékeztem, hogy beadtam a derekam, hogy vele tartsak. Először csak egy hétköznapi vacsorának indult a dolog, de később a lányok miatt egy helyi diszkóban kötöttünk ki. És ezután az egész történet homályos volt…
- Szóval azután, hogy átmentünk utána nem világos minden.
- Hát nem igazán.
- Mikor odaértünk te egyből a pulthoz mentén és kértél magadnak inni. Nem akartam szólni, hiszen már nagy fiú vagy, vagyis akkor azt gondoltam tudsz magadra vigyázni és nem csinálsz semmi hülyeséget, de utólag belátom, hogy hibáztam. figyelnem kellett volna rád.
- Mert? Mi történt pontosan?
- Nem tudom hányadik pohár után elindultál a tánctérre, mintha mi ott se lettünk volna, DaNa, a lány akivel voltál egy idő után le is lépett.
- Kinyögöd végre mi történt?- kérdeztem kicsit erőteljesebben.
- Percekig csak táncoltál. Nem foglalkoztál senkivel, majd odamentek hozzád egy pohárral. Elindultam feléd, de már késő volt. Te megittad ami benne volt. Sokáig néztem még kicsit távolabbról az eseményeket, csak akkor mentem oda hozzád, mikor már nagy bajban voltál.
- Bajban? – pillantottam rá kérdőn.
- Hát ha amatőr pornófilm forgatásra akartál volna menni, akkor nem voltál gázos szituban. – kortyolt egyet, majd folytatta. – És azt hozzá kell tenni, hogy ezzel lett volna a kisebb gondod.
- Ezt, hogy érted?
- Mindig ilyen bulikon spécizik ki a számukra megfelelő alanyt. Te azért jöttél be nekik, mert kifinomult vonásaid vannak és pont ilyen embert kerestek.
- Még mindig nem értem a lényegét az egésznek.
- Meleg pornófilmet akartak forgatni és te lettél volna a passzív fél.
- Azt hiszem kicsit többet ittam a kelletén. – rendeztem volna le ennyivel.
- Kicsit?! Az nem kifejezés. Mit csinálsz ha nem vagyok ott? És ha kiderült volna ez az egész?!- akadt ki.
- Ha te nem vagy ott, én se lettem volna ott.
- Várj. Te itt laksz. A szüleim meg valami vacsoráról pampogtak, meg , hogy nem kéne rossz benyomást keltenem akkor te…
- Igen én? – kérdezte kedvesen. – Gyere be ott meg tudsz mindent és legalább a szüleidért bírj ki két órát.
- Értük.. viccelsz? Inkább meghalok, minthogy értük tegyek valamit.
- Akkor legalább miattam.
- Miattad?! Figyelj Kevin…Kevinnek hívnak igaz? - bólintott egyet. - Kedves vagy, hogy bár burkoltan, de meghívtál magadhoz, de nem élek eme lehetőséggel, majd a szüleim. - ejtettem meg egy mosolyt es elindultam. - Szia. - köszöntem és mentem el azonnal. Féltem ha par perccel tovább maradok kinyögöm mindazt, amit legelőször akartam mondani neki, de azért mégse vághatom az arcába, hogy ha ő lenne az utolsó férfi a földön se menten volna be. Mást biztos élt volna eme nagyszerű lehetőséggel, de en nem más vagyok. Meg amúgy is,akiket a szüleim úgy mond kedvelnek én azokat az embereket ki nem állhatom...
Kevin pov.:
Mikor végeztem délelőtti óráimmal, Elival beültünk egy kisebb étterembe ebédelni. Nagyjából felvázolta mi történt tegnap este. Én az egész történetből annyira emlékeztem, hogy beadtam a derekam, hogy vele tartsak. Először csak egy hétköznapi vacsorának indult a dolog, de később a lányok miatt egy helyi diszkóban kötöttünk ki. És ezután az egész történet homályos volt…
- Szóval azután, hogy átmentünk utána nem világos minden.
- Hát nem igazán.
- Mikor odaértünk te egyből a pulthoz mentén és kértél magadnak inni. Nem akartam szólni, hiszen már nagy fiú vagy, vagyis akkor azt gondoltam tudsz magadra vigyázni és nem csinálsz semmi hülyeséget, de utólag belátom, hogy hibáztam. figyelnem kellett volna rád.
- Mert? Mi történt pontosan?
- Nem tudom hányadik pohár után elindultál a tánctérre, mintha mi ott se lettünk volna, DaNa, a lány akivel voltál egy idő után le is lépett.
- Kinyögöd végre mi történt?- kérdeztem kicsit erőteljesebben.
- Percekig csak táncoltál. Nem foglalkoztál senkivel, majd odamentek hozzád egy pohárral. Elindultam feléd, de már késő volt. Te megittad ami benne volt. Sokáig néztem még kicsit távolabbról az eseményeket, csak akkor mentem oda hozzád, mikor már nagy bajban voltál.
- Bajban? – pillantottam rá kérdőn.
- Hát ha amatőr pornófilm forgatásra akartál volna menni, akkor nem voltál gázos szituban. – kortyolt egyet, majd folytatta. – És azt hozzá kell tenni, hogy ezzel lett volna a kisebb gondod.
- Ezt, hogy érted?
- Mindig ilyen bulikon spécizik ki a számukra megfelelő alanyt. Te azért jöttél be nekik, mert kifinomult vonásaid vannak és pont ilyen embert kerestek.
- Még mindig nem értem a lényegét az egésznek.
- Meleg pornófilmet akartak forgatni és te lettél volna a passzív fél.
- Azt hiszem kicsit többet ittam a kelletén. – rendeztem volna le ennyivel.
- Kicsit?! Az nem kifejezés. Mit csinálsz ha nem vagyok ott? És ha kiderült volna ez az egész?!- akadt ki.
- Ha te nem vagy ott, én se lettem volna ott.
- Most engem hibáztatsz.
- Nem hibáztatok senkit. De ejtsük a témát. – ittam bele poharamba, majd megvártam míg Eli befejezi az ebédet. Miután végzett fizettünk és elmentünk hozzá. Összeszedtem a tegnapi holmi , ami nála maradt és egy pici ott időzés után elindultam haza a vacsorára, amire apám külön felhívta a figyelmen , hogy nem hagyhatom ki.
Már bementem a kapun mikor valaki mellkasomnak ütközött.
- Nem hibáztatok senkit. De ejtsük a témát. – ittam bele poharamba, majd megvártam míg Eli befejezi az ebédet. Miután végzett fizettünk és elmentünk hozzá. Összeszedtem a tegnapi holmi , ami nála maradt és egy pici ott időzés után elindultam haza a vacsorára, amire apám külön felhívta a figyelmen , hogy nem hagyhatom ki.
Már bementem a kapun mikor valaki mellkasomnak ütközött.
– Bocsánat. – hallottam az ismerősen csengő hangot. Bocsánatkérésképpen meghajolt és mikor felegyenesedett csak akkor jött rá ki vagyok. - Te?!- kérdezte meglepetten. Arcomra mosoly húzodott és csendben vártam további reakcióját. – Mit keresel te itt?- kérdezte kicsit bunkó hangnemet megütve.
- Itt lakom. – válaszoltam még mindig mosolyogva. – Nem jössz inkább be?
- Várj. Te itt laksz. A szüleim meg valami vacsoráról pampogtak, meg , hogy nem kéne rossz benyomást keltenem akkor te…
- Igen én? – kérdeztem kedvesen. – Gyere be ott meg tudsz mindent és legalább a szüleidért bírj ki két órát.
- Értük.. viccelsz? Inkább meghalok, minthogy értük tegyek valamit.
- Akkor legalább miattam.
- Miattad?! Figyelj Kevin…Kevinnek hívnak igaz? - bólintottam egyet. - Kedves vagy, hogy bár burkoltan, de meghívtál magadhoz, de nem élek eme lehetőséggel, majd a szüleim. - ejtettem meg egy mosolyt es elindultam. - Szia. – ment ki a kapun. Hirtelen köpnyi-nyelni nem tudtam, nem hogy elköszönni. azt hiszem lesz beszélni valóm még ezzel a lánnyal. Indultam meg én is…
Teo pov. :
Miután útjára engedtem újdonsült ismerősöm visszamentem az épületben és összeszedve barátaimat elindultunk egy kis délutáni szórakozásra.
- Mit akarsz csinálni?- kérdezte Sam.
- Nem megyünk a parkba?
- Minek?
- Zenélni van kedvem.
- Történt valami?- kérdezte Yun.
- Semmi. - mosolyogtam rá bíztatóan, majd csendben mentem kedvenc parkunk fele, míg ők ketten nagyon jól elvoltak. – Nem állunk meg itt?
- Ha neked megfelel nekünk is tökéletes lesz. A lépcsőkre leülve elővettük hangszereinket és kis gyakorlás után nekiálltunk énekelni. Órákat töltöttünk a járókelők szórakoztatásával. Az utolsó számot kezdtük el mikor egy ismerős arc villant fel a tömegben. Szám mosolyra húzódott és tiszta szívből játszottam és énekeltem.
Mikor vége lett a számnak szedelőzködni kezdtünk. Én csak letettem a dobot a lépcsőre és odamentem az ismerős személyhez.
- Hát te?- kérdeztem mosolyogva. – Nem úgy volt, hogy családi perpatvaron vagy min vagy?
- De, csak még mielőtt elkezdődött volna meguntam és eljöttem.
- Csatlakozol?
- Persze. - mosolygott rám.
- Először hazaugrunk lepakolni utána még nem tudjuk mit csinálok, de majd útközben kitaláljuk. - magyaráztam közben elindultam a többiekhez. Felkaptam a cuccom és útra készen álltam. - Mehetünk?- A fiúk bólintottak és elindultunk haza. Otthon lepakoltunk. Én gyors zuhany alá álltam és felfrissítettem magam, addig a többiek a szobámban garázdálkodtak. Mikor visszamentem már az ajtó túl oldaláról hallottam, ahogy nevetnek.
- Na mi a nevetség tárgya?- kérdeztem.
- Tudod nagyon édes gyerek voltál. - mondta Hei.
- Mert most nem vagyok az?- dobtam le magam közéjük.
- Idióta. - vágott kupán és nézte tovább a képeket. Végül is este nem csináltunk igazán semmit. Mivel holnap be kell mennünk, úgy gondoltuk valami nyugisabb programot szervezünk, így maradtunk az esti közös filmezésnél. Betettem az elsőt, ami a kezem közé került. Végignéztem a filmet, de nem tudnám elmondani miről szólt. Nem igazán értettem. Vagy csak nem figyeltem eléggé. Ennek ellenére jól lefárasztott. Sam és Yun mikor vége lett azonnal leléptek, Heit meg itt hagyták.
- Kérsz valamit?- álltam fel a párnák közül.
- Nem, köszönöm. – utasította vissza, de korgó gyomra elárulta, hogy éhes.
- Na gyere, kapsz valamit. - nyújtottam ki kezem és felhúztam a párna rengetegből. Lementünk a konyhába és egy egyszerű French Toastot összedobva enni kezdtünk.
- Nagyon finom volt köszönöm, de most már mennem kell. – állt fel és a mosogatóba vitte tányérját.
- Nem maradsz inkább itt?
- Nem is tudom…- kezdett el hezitálni.
- Van külön szoba ha az a baj.
- Nem a szobával van a baj.
- Akkor meg?
- Jó, de a földön alszol. - egyezett végül bele.
- Rendben.- és kivitettem én is a tányérom. Miután gyors elmosogattam , amit bekoszoltunk felmentünk a szobámba .- Gondolom szeretnél fürdeni.
- Hát nem ártana.
- Tessék. - nyomtam egy törülközőt a kezébe. Megmutattam neki merre van a fürdő. - Ha kell valami kiálts. -.Indultam ki. - Ja és addig míg tusolsz keresek valami pizsinek valót, majd Dorotával behozatom.- mosolyogtam rá és kimentem. Gyors kerestem neki egy nagyobb pólót, amiben aludhat. Megkerestem Dorotát és mondtam neki, hogy vigye be neki.
Az ágyon ülve vártam, hogy végezzen.
- Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott. - kért bocsánatot.
- Semmi gond. – mosolyogtam rá. - Na gyere. Aludjunk.
- Hol a te ágyad?
- Nem szeretek a földön aludni…
- Itt lakom. – válaszoltam még mindig mosolyogva. – Nem jössz inkább be?
- Várj. Te itt laksz. A szüleim meg valami vacsoráról pampogtak, meg , hogy nem kéne rossz benyomást keltenem akkor te…
- Igen én? – kérdeztem kedvesen. – Gyere be ott meg tudsz mindent és legalább a szüleidért bírj ki két órát.
- Értük.. viccelsz? Inkább meghalok, minthogy értük tegyek valamit.
- Akkor legalább miattam.
- Miattad?! Figyelj Kevin…Kevinnek hívnak igaz? - bólintottam egyet. - Kedves vagy, hogy bár burkoltan, de meghívtál magadhoz, de nem élek eme lehetőséggel, majd a szüleim. - ejtettem meg egy mosolyt es elindultam. - Szia. – ment ki a kapun. Hirtelen köpnyi-nyelni nem tudtam, nem hogy elköszönni. azt hiszem lesz beszélni valóm még ezzel a lánnyal. Indultam meg én is…
Teo pov. :
Miután útjára engedtem újdonsült ismerősöm visszamentem az épületben és összeszedve barátaimat elindultunk egy kis délutáni szórakozásra.
- Mit akarsz csinálni?- kérdezte Sam.
- Nem megyünk a parkba?
- Minek?
- Zenélni van kedvem.
- Történt valami?- kérdezte Yun.
- Semmi. - mosolyogtam rá bíztatóan, majd csendben mentem kedvenc parkunk fele, míg ők ketten nagyon jól elvoltak. – Nem állunk meg itt?
- Ha neked megfelel nekünk is tökéletes lesz. A lépcsőkre leülve elővettük hangszereinket és kis gyakorlás után nekiálltunk énekelni. Órákat töltöttünk a járókelők szórakoztatásával. Az utolsó számot kezdtük el mikor egy ismerős arc villant fel a tömegben. Szám mosolyra húzódott és tiszta szívből játszottam és énekeltem.
Mikor vége lett a számnak szedelőzködni kezdtünk. Én csak letettem a dobot a lépcsőre és odamentem az ismerős személyhez.
- Hát te?- kérdeztem mosolyogva. – Nem úgy volt, hogy családi perpatvaron vagy min vagy?
- De, csak még mielőtt elkezdődött volna meguntam és eljöttem.
- Csatlakozol?
- Persze. - mosolygott rám.
- Először hazaugrunk lepakolni utána még nem tudjuk mit csinálok, de majd útközben kitaláljuk. - magyaráztam közben elindultam a többiekhez. Felkaptam a cuccom és útra készen álltam. - Mehetünk?- A fiúk bólintottak és elindultunk haza. Otthon lepakoltunk. Én gyors zuhany alá álltam és felfrissítettem magam, addig a többiek a szobámban garázdálkodtak. Mikor visszamentem már az ajtó túl oldaláról hallottam, ahogy nevetnek.
- Na mi a nevetség tárgya?- kérdeztem.
- Tudod nagyon édes gyerek voltál. - mondta Hei.
- Mert most nem vagyok az?- dobtam le magam közéjük.
- Idióta. - vágott kupán és nézte tovább a képeket. Végül is este nem csináltunk igazán semmit. Mivel holnap be kell mennünk, úgy gondoltuk valami nyugisabb programot szervezünk, így maradtunk az esti közös filmezésnél. Betettem az elsőt, ami a kezem közé került. Végignéztem a filmet, de nem tudnám elmondani miről szólt. Nem igazán értettem. Vagy csak nem figyeltem eléggé. Ennek ellenére jól lefárasztott. Sam és Yun mikor vége lett azonnal leléptek, Heit meg itt hagyták.
- Kérsz valamit?- álltam fel a párnák közül.
- Nem, köszönöm. – utasította vissza, de korgó gyomra elárulta, hogy éhes.
- Na gyere, kapsz valamit. - nyújtottam ki kezem és felhúztam a párna rengetegből. Lementünk a konyhába és egy egyszerű French Toastot összedobva enni kezdtünk.
- Nagyon finom volt köszönöm, de most már mennem kell. – állt fel és a mosogatóba vitte tányérját.
- Nem maradsz inkább itt?
- Nem is tudom…- kezdett el hezitálni.
- Van külön szoba ha az a baj.
- Nem a szobával van a baj.
- Akkor meg?
- Jó, de a földön alszol. - egyezett végül bele.
- Rendben.- és kivitettem én is a tányérom. Miután gyors elmosogattam , amit bekoszoltunk felmentünk a szobámba .- Gondolom szeretnél fürdeni.
- Hát nem ártana.
- Tessék. - nyomtam egy törülközőt a kezébe. Megmutattam neki merre van a fürdő. - Ha kell valami kiálts. -.Indultam ki. - Ja és addig míg tusolsz keresek valami pizsinek valót, majd Dorotával behozatom.- mosolyogtam rá és kimentem. Gyors kerestem neki egy nagyobb pólót, amiben aludhat. Megkerestem Dorotát és mondtam neki, hogy vigye be neki.
Az ágyon ülve vártam, hogy végezzen.
- Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott. - kért bocsánatot.
- Semmi gond. – mosolyogtam rá. - Na gyere. Aludjunk.
- Hol a te ágyad?
- Nem szeretek a földön aludni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése